Ceramic Component Incoming Inspection: Sampling Plan, Dimensional Report and Surface Defect Limits

A beérkező áruk ellenőrzése fontos ellenőrzési pont a félvezetőberendezésekhez, az elektronikához, az automatizáláshoz, az orvostechnikai eszközökhöz és egyéb igényes ipari alkalmazásokhoz szánt precíziós kerámiaalkatrészek beszerzése során.

A kerámia alkatrész Első ránézésre elfogadhatónak tűnhetnek, ugyanakkor tartalmazhatnak méreteltéréseket, élrepedéseket, rejtett repedéseket, helytelen furatpozíciókat, túlzott mértékű vetemedést vagy felületi hibákat, amelyek befolyásolják a beszerelést és az élettartamot.

A képlékeny fém alkatrészekkel ellentétben a fejlett kerámiák általában korlátozott mértékben bírják az ütéseket, a hajlítást és a koncentrált feszültségeket. Egy rögzítőfurat közelében lévő apró repedés vagy egy vékony részen kialakuló mikrorepedés az összeszerelés, a hőciklusok vagy a berendezés üzemeltetése során nagyobb meghibásodáshoz vezethet.

Ezért a kerámiaalkatrészek ellenőrzését nem szabad csupán a mennyiség és az általános méretek ellenőrzésére korlátozni. A beszerzőknek olyan átfogó beérkező áru-ellenőrzési tervet kell kidolgozniuk, amely a következőket foglalja magában:

  • Dokumentumok ellenőrzése
  • Tételazonosító
  • Mintavételi módszer
  • Kritikus, súlyos és kisebb hibák
  • Méretellenőrzés
  • Geometriai tűréshatárok
  • Felületi állapot
  • Élek minősége
  • Anyagok dokumentációja
  • A csomagolás állapota
  • A nem megfelelő termékek kezelése

Ez az útmutató bemutatja, hogyan állapíthatnak meg a beszerzők gyakorlati átvételi kritériumokat az egyedi gyártású alumínium-oxid, cirkónium-oxid, alumínium-nitrid, szilícium-nitrid, szilícium-karbid és egyéb műszaki kerámia alkatrészek esetében.

Miért szükséges egy jól kidolgozott terv a kerámia termékek beérkezési ellenőrzéséhez?

A kerámia alkatrészeket általában porformázással, szinterezéssel, csiszolással, lappolással, polírozással, lézeres megmunkálással és egyéb befejező eljárásokkal állítják elő.

Eltérések fordulhatnak elő a következő esetekben:

  • Porkészítés
  • Alakítás
  • A kötőanyag eltávolítása
  • Sintereléskor bekövetkező zsugorodás
  • Csiszolás
  • Fúrás
  • Polírozás
  • Tisztítás
  • Csomagolás
  • Közlekedés

A szinterelés során bekövetkező zsugorodás miatt a méretellenőrzés bonyolultabbá válhat, mint egy teljesen sűrű fémnyersdarab megmunkálása. A kritikus méreteket ezért gyakran a szinterelés után precíziós köszörüléssel alakítják ki vagy korrigálják.

A beérkező áruk ellenőrzése segít megerősíteni, hogy a beszállító olyan alkatrészeket szállított-e, amelyek megfelelnek a jóváhagyott rajznak, a beszerzési előírásoknak és a működési követelményeknek.

A dokumentált ellenőrzési folyamat emellett segít elkerülni az olyan homályos követelményekből fakadó vitákat, mint például:

  • “Nincs látható hiba”
  • “Nagy pontosság”
  • “Sima felület”
  • “Nincs komoly lepattogzás”
  • “Méretek a rajz szerint”

Ezeket a kifejezéseket nehéz ellenőrizni, hacsak nem határozzák meg a vizsgálati módszert és az elfogadási határértékeket.

Kezdje a jóváhagyott rajzzal és a beszerzési előírással!

A szállítmány felbontása előtt az ellenőrnek meg kell határoznia az irányadó műszaki dokumentumokat.

Ezek általában a következőket tartalmazzák:

  • Jóváhagyott műszaki rajz
  • A rajz módosítási száma
  • Megrendelés
  • Anyagspecifikáció
  • Szállítói árajánlat
  • Jóváhagyott minta-nyilvántartás
  • Ellenőrzési szabvány
  • Csomagolási követelmény
  • Tanúsítványra vonatkozó követelmény
  • Eltérés jóváhagyása, amennyiben szükséges

A rajzok felülvizsgálata különösen fontos. A régi rajzokon alapuló méretjelentés ugyan teljesnek tűnhet, de nem veszi figyelembe a legfrissebb ügyféligényeket.

A beérkező áru ellenőrzési jegyzőkönyvében egyértelműen fel kell tüntetni, hogy melyik dokumentumváltozatot használták.

Az ellenőrzési tétel meghatározása

A mintavételi tervet addig nem lehet helyesen kiválasztani, amíg a vizsgálati tétel nincs meghatározva.

Egy tételnek olyan alkatrészekből kell állnia, amelyeket ésszerűen egységes körülmények között gyártottak. A projekttől függően a tétel azonosításakor a következőket lehet figyelembe venni:

  • Megrendelés száma
  • Cikkszám
  • Anyag-tétel
  • Gyártási tétel
  • Sinterelési adag
  • Csiszolási tétel
  • Bevonati tétel
  • Tisztítási tétel
  • Szállítási dátum

A különböző anyagokból készült alkatrészeket, valamint a rajzváltozatokkal vagy gyártási előzményekkel rendelkező alkatrészeket nem szabad automatikusan egyetlen ellenőrzési tételbe összevonni.

A nagy értékű félvezető kerámiaalkatrészek esetében a vásárlók előírhatják a nyersanyagig vagy a szinterelési tételig visszavezethető nyomonkövethetőséget.

Mintavételi terv kiválasztása

A mintavételes ellenőrzés lehetővé teszi a vevő számára, hogy egy nagy szállítmányban ne minden egyes darabot, hanem egy meghatározott számú alkatrészt vizsgáljon meg.

Az ISO 2859-1:2026 szabvány AQL-indexált egy-, két- és többszörös mintavételi rendszereket ír elő a tételenkénti tulajdonságalapú ellenőrzéshez. A 2026-os kiadás felváltotta a korábbi, 1999-es kiadást, és kiegészült frissített iránymutatásokkal, beleértve a tételek kihagyására vonatkozó mintavételi rendelkezéseket is.

Az attribútumellenőrzés nem csupán folyamatos mérési eredményeket rögzít, hanem azt is, hogy az egyes ellenőrzött alkatrészek megfelelnek-e a követelményeknek vagy sem.

Példák:

  • Repedés van vagy nincs
  • A chip túllépi a határértéket, vagy nem lépi túl a határértéket
  • Szennyeződés jelen van vagy nincs
  • Helyes vagy helytelen jelölés
  • A csomagolás sérült vagy sértetlen

Egy teljes mintavételi terv általában a következőket határozza meg:

  1. Tétel mérete
  2. Ellenőrzési szint
  3. A minta mérete
  4. Hibák osztályozása
  5. Minőségi elfogadhatósági határérték
  6. Elfogadási szám
  7. Elutasítási szám
  8. Normál, szigorított vagy korlátozott ellenőrzési státusz

A vevőnek és a szállítónak a gyártás vagy a szállítás megkezdése előtt meg kell állapodnia a tervben.

Az AQL nem azonos a megengedett hibaarány fogalmával

Az AQL-t a statisztikai mintavételi rendszer kiválasztásához használják. Nem szabad úgy értelmezni, hogy ez egyszerűen azt garantálja, hogy minden szállítmányban elfogadható a hibás alkatrészek meghatározott százalékos aránya.

A kiválasztott AQL-értéknek tükröznie kell:

  • A termék funkciója
  • A kudarc következményei
  • Ellenőrzési költség
  • Tétel mérete
  • Beszállítói teljesítmény
  • A hibás alkatrészek cseréjének lehetősége
  • A berendezés megrongálódásának kockázata
  • A szilíciumlapka vagy a termék szennyeződésének kockázata

A félvezető-gyártás során használt kritikus kerámiaalkatrészek esetében szigorúbb ellenőrzésre lehet szükség, mint a nem funkcionális kerámia burkolatok vagy távtartók esetében.

A tényleges mintanagyságot és az elfogadási kritériumokat nem informális becslés alapján kell meghatározni, hanem a jóváhagyott szabványból vagy az ügyfél által előírt ellenőrzési eljárásból kell átvenni.

Kerámiaalkatrészek hibáinak osztályozása

Egy gyakorlati beérkező áru ellenőrzési tervnek a hibákat kritikus, súlyos és kisebb kategóriákba kell sorolnia.

Kritikus hibák

Egy kritikus hiba biztonsági kockázatot, berendezésmeghibásodást, szennyeződést vagy az eszköz azonnali működésképtelenségét okozhatja.

Példaként említhetők:

  • Átmenő repedések
  • Helytelen anyag
  • Részleges törés
  • Hiányzó alapvető funkció
  • Súlyos szennyeződés
  • Hibás alkatrész, amely veszélyes módon szerelhető be
  • Elektromos szigetelési hiba
  • Jóvá nem hagyott anyagcsere

A kritikus jellemzők esetében – az alkalmazástól függően – előfordulhat, hogy az ellenőrzött mintában egyetlen hiba sem megengedett, vagy 100% típusú ellenőrzés szükséges.

Jelentős hibák

Egy súlyos hiba ronthatja a működést, a beszerelési kompatibilitást, a teljesítményt vagy az élettartamot.

Példák:

  • Méretbeli eltérés
  • Lyukpozíciós hiba
  • Túlzott síkossági eltérés
  • Túlzott deformálódás
  • Nagy élrepedés
  • Felületi sérülés a tömítési területen
  • Helytelen menet- vagy betétpozíció
  • Elfogadhatatlan érdesség
  • A bevonat sérülése
  • Helytelen csomagolás, amely az alkatrészek károsodásának kockázatát hordozza magában

Kisebb hibák

Egy kisebb hiba általában nem akadályozza a használatot, de befolyásolhatja a termék megjelenését vagy kivitelezését.

Példák:

  • A funkcionális területen kívül elhelyezkedő kis esztétikai hiba
  • Kisebb színeltérés
  • Nem funkcionális felületi folt
  • Kis mértékű, megengedett élhibák
  • A csomagoláson szereplő címke elhelyezkedésének eltérései

A hibák osztályozását a megjelenés helyett a funkció alapján kell elvégezni.

Mikor lehet szükség a 100% ellenőrzésre?

A mintavételes ellenőrzés nem minden jellemző esetében alkalmas.

A százszázalékos ellenőrzés az alábbi esetekben lehet indokolt:

  • Kritikus repedések
  • Alkatrész azonosítása
  • Az anyagok keveredésének megelőzése
  • Biztonsági funkciók
  • Kritikus szerelési méretek
  • Rendkívül kis gyártási tételek
  • Magas költségű alkatrészek
  • Az első gyártási tételek
  • Pótalkatrészek érzékeny berendezésekhez
  • Korábban meghibásodást mutató jellemzők

A 100% szerinti ellenőrzés azonban nem garantálja automatikusan, hogy minden hibát felismernek. Az ellenőrzés hatékonysága továbbra is a módszertől, a berendezésektől, az ellenőrök képzettségétől és a hiba láthatóságától függ.

Ha a kézi ellenőrzés nem biztosít megfelelő ismételhetőséget, akkor automatizált vagy rögzítőszerkezeten alapuló ellenőrzésre lehet szükség.

Mit kell tartalmaznia egy méretellenőrzési jegyzőkönyvnek?

A méretellenőrzési jelentésnek nyomon követhető bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy az ellenőrzött kerámia alkatrészek megfelelnek a jóváhagyott rajznak.

A jelentésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

  • Szállító neve
  • Ügyfél neve
  • Alkatrész neve
  • Cikkszám
  • Rajzszám
  • Rajz módosítása
  • Megrendelés száma
  • Tételszám
  • Mintamennyiség
  • Ellenőrzés dátuma
  • felügyelő
  • Mérőberendezések
  • A berendezés azonosító száma
  • Kalibrálási állapot
  • Névleges méret
  • Felső és alsó határértékek
  • Ténylegesen mért érték
  • „Megfelelt” vagy „Nem felelt meg” eredmény
  • Megjegyzések vagy jóváhagyott eltérések

Az a jelentés, amely minden dimenzióra csupán “OK” jelölést tartalmaz, kevésbé hasznos információt nyújt, mint egy olyan jelentés, amely a tényleges mérési értékeket tartalmazza.

A tényleges értékek alapján a vevő a következőket tudja értékelni:

  • Folyamatközpontúság
  • Az alkatrészek közötti eltérések
  • A tűréshatárhoz közeledő méretek
  • A szállítmányok közötti összhang
  • Az eszköz esetleges kopása
  • A beszállítók hosszú távú teljesítőképessége

A leggyakrabban ellenőrzött méretjellemzők

A szükséges méretek a kerámiaalkatrész kialakításától függenek, de a beérkező áruk ellenőrzése a következőket tartalmazhatja.

Teljes méretek

  • Hossz
  • Szélesség
  • Magasság
  • Vastagság
  • Külső átmérő
  • Belső átmérő

Lyukak és rések

  • A furat átmérője
  • A horony szélessége
  • A horony mélysége
  • Lyukok közötti távolság
  • A furat helyzete
  • Süllyesztő furat átmérője
  • A süllyesztés mélysége
  • A furattól a széléig mért távolság

Geometriai jellemzők

  • Síkfelület
  • Párhuzamosság
  • Merőlegesség
  • Egyenesség
  • Körkörösség
  • Hengerszerűség
  • Központosság
  • Pozíció
  • Kifutás
  • Profil

Az ISO 1101:2017 szabvány meghatározza a termékek geometriai jellemzőinek leírásához használt szimbólumnyelvet és értelmezési szabályokat, ideértve az alak, a tájolás, a helyzet és az excentricitás ellenőrzését is.

Az ellenőrzési jelentésnek ugyanazt a hivatkozási rendszert és geometriai tűrésértelmezést kell alkalmaznia, mint a jóváhagyott rajznak.

Például egy furat helyzetét nem lehet helyesen meghatározni a megadott hivatkozási pontok rögzítése nélkül.

Ne cserélje le a GD&T-t egyszerű koordináta-mérésekre!

Gyakori ellenőrzési hiba, ha két távolságot mérnek a furat középpontjától a közeli élekig, és abból indulnak ki, hogy ezzel teljes mértékben igazolták a pozíciós tűrést.

Lehet, hogy ez nem felel meg a rajzon látható geometriai elhelyezkedési követelménynek.

A felügyelőnek tisztában kell lennie a következőkkel:

  • Referenciakeretek
  • Alapvető méretek
  • Anyagállapot-módosítók
  • Mintatűrések
  • Közös területek
  • Profilkövetelmények
  • Körkiegyenlítési adatok

Ha az alkatrész több precíziós furatot vagy ismétlődő elemminta-sorozatot tartalmaz, az ellenőrzési módszernek igazolnia kell az elemek közötti teljes funkcionális összefüggést.

Az ISO 5458:2018 szabvány kiegészítő szabályokat tartalmaz a geometriai tűrési követelményekhez használt mintázati előírásokra vonatkozóan.

Mérőberendezések kerámia alkatrészekhez

A tűréshatártól és a geometriától függően az ellenőrző berendezések a következőket tartalmazhatják:

  • Digitális tolómérő
  • Külső mikrométer
  • Magasságmérő
  • Furatmérő
  • Csapmérő
  • Dugóhüvely
  • Optikai összehasonlító
  • Szerszámkészítői mikroszkóp
  • Koordináta-mérőgép
  • Látásmérő rendszer
  • Kerekességi mérő
  • Felületi profilométer
  • Síkfelületi interferométer
  • Gránit mérőlap
  • Mérőóra
  • Lézeres mérőrendszer

A kiválasztott műszernek a tűréshatárnak megfelelőnek kell lennie.

Általános szabály, hogy a mérési pontosságnak lényegesen jobbnak kell lennie, mint az ellenőrzendő tűréshatár. A rendkívül szűk tűréshatárokat nem szabad kizárólag kézi tolómérő alapján elfogadni.

A kerámiafelületek is érzékenyek lehetnek a koncentrált nyomásra. A mérési erő, a mérőfej mérete és a rögzítés nem okozhat károsodást a vékony falakon, a csiszolt felületeken vagy az éles éleken.

Mérési bizonytalanság és elfogadhatósági döntések

A tűréshatárhoz közeli mérési érték alapos értékelést igényel.

Az ISO 14253-1:2017 szabvány meghatározza a megfelelőség vagy a nem megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó döntési szabályokat, figyelembe véve a mérési bizonytalanságot, beleértve azokat az eseteket is, amikor a mért eredmény a specifikációs határérték közelében van.

A vevőnek és a szállítónak meg kell állapodnia a döntési szabályban, amennyiben:

  • A tűréshatárok rendkívül szűkek
  • A mérőrendszerek eltérnek egymástól
  • Az alkatrészeket különböző hőmérsékleteken mérik
  • Az eredmények a felső vagy alsó határ közelében vannak
  • A beszállító és a vevő különböző rögzítőelemeket használ
  • A felület alakja befolyásolja a mérés ismételhetőségét

Megállapodott döntési szabály hiányában előfordulhat, hogy a beszállító elfogad egy alkatrészt, míg a vevő ugyanazt az alkatrészt elutasítja.

Hőmérséklet és tisztítás a mérés előtt

A pontos méreteket befolyásolhatja a hőmérséklet, a szennyeződés és a rögzítés.

Az ellenőrzés előtt a kerámia alkatrészeket általában:

  • Az ellenőrzési környezetben stabilizálódott
  • Tiszta és száraz
  • Csomagolási részecskéktől mentes
  • Olaj- és ujjlenyomatmentes
  • Torzításmentes támogatás
  • A megadott referencia-beállítás alapján mért érték

A jelentésben fel kell tüntetni a speciális hőmérsékleti követelményeket, amennyiben a tűréshatárok olyan szűkek, hogy a hőhatások már jelentőssé válnak.

Felületi érdességvizsgálat

A felületi érdesség hatással lehet a következőkre:

  • Tömítés
  • Súrlódás
  • Részecske generálás
  • Porszívó teljesítménye
  • A bevonat tapadása
  • Elektromos teljesítmény
  • Optikai teljesítmény
  • Oszlopérintkező
  • Tisztítási szokások

A felületi követelménynek nem csupán egyetlen érdességi értéket kell meghatároznia.

A hasznos információk között szerepelnek:

  • Érdességi paraméter
  • Megengedett legnagyobb érték
  • Mérési irány
  • Az értékelés időtartama
  • Határérték vagy beágyazási index
  • A mérés helyszíne
  • A mérések száma
  • Érintéses vagy érintésmentes módszer

Az ISO 21920 sorozat biztosítja a profilalapú felületi textúra jelölésének, paramétereinek és specifikációs operátorainak jelenlegi keretrendszerét. Az ISO 21920-1:2021 a rajzi jelöléseket tárgyalja, az ISO 21920-2:2021 a fogalmakat és paramétereket határozza meg, míg az ISO 21920-3:2021 a specifikációs operátorokat tárgyalja.

A régebbi rajzok hivatkozhatnak az ISO 4287 szabványból visszavont terminológiára. Az ISO az ISO 21920-2:2021 szabványt jelöli meg az ISO 4287:1997 szabvány utódjaként.

A szállítónak és a vevőnek meg kell állapodnia abban, hogy melyik felületi textúra-szabvány vonatkozik a rajzra.

A felületi hibák határértékeinek meghatározása

“Az ”hibamentes” kifejezés általában túl homályos egy ipari kerámia műszaki előírásához.

A rajzban vagy a minőségi megállapodásban a következőket kell meghatározni:

  • Hibatípus
  • A hiba maximális mérete
  • Legnagyobb mennyiség
  • Ellenőrzési terület
  • Vizsgálati nagyítás
  • Világítási körülmények
  • Funkcionális felületi osztályozás
  • A hibák közötti minimális távolság
  • A szélső zónára vonatkozó követelmények

A kerámiafelületeken előforduló tipikus hibák közé tartoznak:

  • Repedések
  • Chips
  • Garázsok
  • Pórusok
  • Tűlyukak
  • Karcolások
  • Csiszolási nyomok
  • Csiszolási nyomok
  • Foltok
  • Elszíneződés
  • Mellékletek
  • Ragasztómaradványok
  • Beágyazott részecskék
  • Eltávolítatlan megmunkálási hulladék

A funkcionális és nem funkcionális felületekre eltérő korlátozások vonatkozhatnak.

Repedések

A repedések általában komolyabb problémát jelentenek, mint a pusztán esztétikai jellegű felületi hibák, mivel az összeszerelés, a rezgés vagy a hőciklusok során továbbterjedhetnek.

Az ellenőrzési követelménynek különbséget kell tennie a következők között:

  • Átmenő repedések
  • Felületi repedések
  • Csiszolási repedések
  • Élrepedések
  • A furatok közelében található sugárirányú repedések
  • Hajszálvékony jelek
  • A máz vagy bevonat repedései, amennyiben vannak

A kritikus szerkezeti kerámiaalkatrészek esetében a kimutatható repedéseket általában elfogadhatatlannak tekintik, kivéve, ha egy konkrét műszaki eltérést jóváhagytak.

A puszta szemrevételezés nem minden repedéstípus esetében elegendő. Az anyagtól és a kockázattól függően további vizsgálati módszerek is alkalmazhatók, például:

  • Festékbehatolásos vizsgálat
  • Fluoreszkáló penetráns vizsgálat
  • Mikroszkópos vizsgálat
  • Ultrahangos vizsgálat
  • Akusztikus vizsgálat
  • Röntgen vagy számítógépes tomográfia

A kiválasztott módszernek összeegyeztethetőnek kell lennie a kerámiaanyaggal, a felületi állapotokkal és a tisztasági követelményekkel.

Élek lepattogzása

A kerámia élek a megmunkálás, tisztítás, kezelés és szállítás során sérülékenyek.

Az él-chipre vonatkozó követelménynek a következőket kell meghatároznia:

  • A forgács maximális hossza
  • A forgács maximális szélessége
  • A forgács maximális mélysége
  • Megengedett zsetonok száma
  • A chipek közötti minimális távolság
  • Tiltott területek
  • Megengedettek-e a szabadon álló éles élek

Egyetlen maximális méret nem feltétlenül elegendő. Egy hosszú, sekély horony és egy rövid, mély horony eltérő funkcionális hatással járhat.

Különös figyelmet kell fordítani a következő helyek közelében található forgácsokra:

  • Rögzítőfuratok
  • Vékony metszetek
  • Tömítőfelületek
  • A szelet érintkezőfelületei
  • Vákuumcsatornák
  • Elektromos szigetelési zónák
  • Éles belső sarkok

A rajzon célszerű szándékos letörést vagy lekerekítést feltüntetni ott, ahol funkcionális szempontból nincs szükség tökéletesen éles élre. Ezzel csökkenthető a véletlen lepattogzás kockázata, és könnyebbé válik az átvételi kritériumok ellenőrzése.

Pattanások és pórusok

Egyes kerámiaanyagok természetüknél fogva meghatározott mértékű porozitással rendelkeznek, míg a magasfokú polírozáson átesett vagy vákuummal kezelt alkatrészek esetében jóval szigorúbb felületi követelményeknek kell megfelelni.

A pórusok és mélyedések elfogadhatóságának értékelésekor a következőket kell figyelembe venni:

  • Maximális nyílásátmérő
  • Legnagyobb mélység
  • Mennyiség ellenőrzési területenként
  • Távolság a funkcionális élektől
  • Hogy a pórusok nyitottak vagy zártak-e
  • Hogy bevonatot kap-e a felület
  • Az alkatrész vákuumban kerül-e felhasználásra
  • El lehet-e távolítani a beszorult szennyeződést?

Egy külső burkolaton ártalmatlan, látható pórus a vákuumzáró felületen vagy a csiszolt szilíciumlapka érintkezőfelületén elfogadhatatlan lehet.

Karcolások és csiszolási nyomok

A karcolásokra vonatkozó korlátozásoknak különbséget kell tenniük a kozmetikai jellegű nyomok és a működési károsodások között.

Az ellenőrzési kritériumok a következőket határozhatják meg:

  • A karcolás maximális szélessége
  • A karcolás maximális hossza
  • Legnagyobb mennyiség
  • Megengedett tájolás
  • Korlátozott belépésű ellenőrzési zónák
  • Érezhető-e a jel?
  • Függetlenül attól, hogy megszakítja-e a tömítőfelületet
  • Függetlenül attól, hogy laza részecskéket hoz-e létre

A csiszolási nyomok elfogadhatók, amennyiben azok összhangban vannak a meghatározott gyártási eljárással és az érdességi követelményekkel.

Az elszigetelt mély barázdák, a megsérült felületek vagy a csiszolás nyomai azonban a nem megfelelő feldolgozásra utalhatnak.

A felületi zónák használata

Egy áttekinthető rajz segítségével a kerámiaalkatrész különböző ellenőrzési zónákra osztható.

A zóna: Kritikus funkcionális felület

Példák:

  • Tömítőfelület
  • A szelet érintkezési felülete
  • Vákuumfelület
  • Optikai interfész
  • Precíziós rögzítési felület
  • Elektromos szigetelési felület

Az A zónára általában a legszigorúbb hibahatárértékek vonatkoznak.

B zóna: Működőképes, de nem kritikus felület

Példák:

  • Általános szerelési felület
  • Beállítási felület
  • Belső csatorna
  • A berendezés felé néző felület

A mérsékelt esztétikai hibák megengedhetők, amennyiben azok nem befolyásolják a működést.

C zóna: Nem használható felület

Példák:

  • Rejtett külső felület
  • Érintésmentes oldalfal
  • Azonosítási terület

Kevésbé szigorú vizuális követelmények is elfogadhatók lehetnek.

A zónánkénti követelmények általában egyértelműbbek, mint ha egyetlen hibahatár-értéket alkalmaznánk az egész alkatrészre.

A szemrevételezés feltételei

A szemrevételezés ellenőrzött és megismételhető körülmények között történjen.

Az eljárás a következőket határozhatja meg:

  • Minimális megvilágítás
  • Világítás típusa
  • Nézőtávolság
  • Látószög
  • Ellenőrzés ideje
  • Nagyítás
  • Háttérszín
  • A felület tisztasága
  • Referencia-hibaminták

Nagyon nagy nagyítást csak akkor szabad alkalmazni, ha azt a műszaki előírás megköveteli. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a normál vizsgálati körülmények között láthatatlan, ártalmatlan jellemzőket következetlen módon minősítenek.

A jóváhagyott határérték-minták vagy a hibákat bemutató fényképek segíthetnek az ellenőröknek és a beszállítóknak abban, hogy ugyanazt a szabványt alkalmazzák.

Anyag- és tanúsítványellenőrzés

A beérkező áru ellenőrzése során azt is meg kell győződni arról, hogy a leszállított kerámiaanyag megfelel-e a megrendelésnek.

A lehetséges dokumentumok között szerepelnek:

  • Megfelelőségi tanúsítvány
  • Anyagigazolás
  • Kémiai összetételről szóló jelentés
  • Sűrűségi jelentés
  • Tisztasági jelentés
  • Hővezető képességre vonatkozó adatok
  • Elektromos ellenállási adatok
  • Keménységi adatok
  • Bevonat-tanúsítvány
  • A nyersanyag tételszáma

A szükséges tanúsítványt a vásárlás előtt meg kell határozni.

Egy általános beszállítói adatlap nem mindig egyenértékű egy adott tételre vonatkozó ellenőrzési tanúsítvánnyal.

A nagy tisztaságú alumínium-oxidot, alumínium-nitridet vagy félvezető minőségű szilícium-karbidot igénylő alkalmazások esetében a vevő előírhatja a gyártási tételek nyomonkövethetőségét és a szennyezőanyagokra vonatkozó konkrét információkat.

Csomagolás-ellenőrzés

Előfordulhat, hogy a kerámia alkatrészek a beszállítónál sikeresen átmennek a végső ellenőrzésen, mégis megsérülnek a szállítás során.

A beérkező áruk ellenőrzése során a következőket kell ellenőrizni:

  • A külső karton állapota
  • Belső párnázás
  • Alkatrészek közötti érintkezés
  • Egyedi csomagolás
  • Tisztahelyiségben történő csomagolás
  • Nedvesség elleni védelem
  • A címkék pontossága
  • Mennyiség
  • Törött darabok a csomagban
  • Mozgás a konténer belsejében
  • Vákuumcsomagolás, amennyiben szükséges

A precíziós kerámia alkatrészek szállítás közben nem érintkezhetnek egymással közvetlenül, kivéve, ha a csomagolást kifejezetten erre a célra tervezték.

Egy sérült kartondoboz vagy egy laza alkatrész esetén alaposabb ellenőrzést kell végezni.

Mit kell tenni, ha egy minta nem felel meg a követelményeknek?

Amennyiben egy mintavétel során kiválasztott alkatrész nem felel meg az ellenőrzésnek, a vevőnek be kell tartania a megállapodás szerinti mintavételi tervet és a nem megfelelőségi eljárást.

Lehetséges intézkedések:

  • Az egész tétel elutasítása
  • Átállás a szigorúbb ellenőrzésre
  • 100%-os válogatás végrehajtása
  • A beszállító általi újbóli ellenőrzés kérése
  • A telek visszaadása
  • A tétel elfogadása a jóváhagyott eltérés alapján
  • Az alkatrészek átdolgozása
  • A nem megfelelő alkatrészek cseréje
  • Korrekciós intézkedés iránti kérelem benyújtása

A beszállító nem javíthatja, csiszolhatja, polírozhatja vagy dolgozhatja át a visszautasított kerámia alkatrészt jóváhagyás nélkül, amennyiben a módosítás hatással lehet a méretekre, a szilárdságra, a tisztaságra vagy a nyomonkövethetőségre.

Ajánlott beérkező áru ellenőrzési munkafolyamat

A gyakorlati ellenőrzés menete a következő:

1. lépés: A dokumentumok ellenőrzése

Ellenőrizze a megrendelést, a rajz változatát, az anyagot és a tanúsítványokat.

2. lépés: A csomagolás ellenőrzése

Ellenőrizze, hogy nincs-e ütésnyom, szennyeződés, nedvesség, illetve alkatrészek közötti érintkezés.

3. lépés: A tétel azonosításának és mennyiségének ellenőrzése

Ellenőrizze a címkéket, a tételszámokat, az alkatrészszámokat és a szállítási mennyiséget.

4. lépés: Válassza ki a mintát

Alkalmazzák a megállapodás szerinti mintavételi szabványt, és válasszanak ki véletlenszerűen darabokat a szállítmányból.

5. lépés: Végezzen szemrevételezéses ellenőrzést

Ellenőrizze, hogy vannak-e repedések, lepattogzások, lyukak, karcolások, szennyeződések, valamint a kivitelezés minőségét.

6. lépés: A kritikus méretek mérése

Használjon kalibrált műszereket és a rajzi hivatkozási rendszert.

7. lépés: A felületi követelmények ellenőrzése

Szükség szerint mérje meg az érdességet, a síkfelületet, a csiszoltságot vagy a bevonat állapotát.

8. lépés: Az eredmények áttekintése

Hasonlítsa össze a tényleges mérési eredményeket a határértékekkel a megállapodás szerinti döntési szabály alkalmazásával.

9. lépés: A nem megfelelőségek rögzítése

Csatoljon fényképeket, a hibák helyszíneit és a mért értékeket.

10. lépés: Elfogadás, elutasítás vagy továbbítás

Kövessék a megállapodás szerinti átvételi tervet és a beszállítói minőségbiztosítási eljárást.

Kerámia alkatrészek beérkezési ellenőrzési ellenőrzőlista

A szállítmány jóváhagyása előtt ellenőrizze a következőket:

  • Helyes cikkszám
  • A rajz helyes javítása
  • Megfelelő kerámiaanyag
  • A mennyiség megegyezik a megrendeléssel
  • A tételek nyomon követhetősége biztosított
  • A szükséges tanúsítványok mellékelve vannak
  • A csomagolás sértetlen
  • Nincsenek törött alkatrészek
  • A mintavételi tervet betartották
  • Kritikus hibák nincsenek
  • A méretek megfelelnek a rajzon megadott tűréshatároknak
  • A GD&T-követelmények ellenőrzése megtörtént
  • A síkosság és a párhuzamosság elfogadható
  • A furatok méretei és elhelyezkedései megfelelőek
  • A felületi érdesség megfelel a követelménynek
  • A repedések és törések megfelelnek a meghatározott határértékeknek
  • A funkcionális felületek tiszták
  • Az ellenőrző berendezéseket kalibrálták
  • A tényleges mérési értékeket rögzítik
  • Az eltéréseket írásban jóváhagyták

A kerámia alkatrészekre vonatkozó ajánlatkérésben feltüntetendő információk

Az átvételi viták elkerülése érdekében a vevőknek az árajánlatkéréskor a következőket kell megadniuk:

  • Kerámiaanyag és minőségi osztály
  • Alkatrészrajz
  • 2D-s és 3D-s fájlok
  • Rajz módosítása
  • Kritikus dimenziók
  • Geometriai tűréshatárok
  • Felület érdessége
  • Funkcionális felületi zónák
  • A zsetonok maximális limitjei
  • Repedés-elfogadási kritériumok
  • Pórus- vagy gödörhatárok
  • Tisztítási előírások
  • A vizsgálati minta mérete
  • Kötelező méretjelentés
  • Szükséges tanúsítványok
  • Csomagolási követelmények
  • Éves mennyiség
  • Tételmennyiség
  • Alkalmazási környezet

Ha a követelmények még nem kerültek teljes mértékben meghatározásra, az ajánlatkészítés előtt fel kell kérni a beszállítót, hogy vizsgálja át a rajzot, és jelölje meg azokat a méreteket, amelyek gyártása vagy ellenőrzése nehézségekbe ütközhet.

Következtetés

A precíziós kerámiaalkatrészek beérkezési ellenőrzése során össze kell kapcsolni a mintavételes ellenőrzést, a méretellenőrzést, a felületi vizsgálatot, a dokumentumok áttekintését és a csomagolás értékelését.

Egy megbízható ellenőrzési tervnek egyértelműen meg kell határoznia a következőket:

  • Hogyan alakul ki a sorsolás?
  • A minták kiválasztásának módja
  • Melyek a kritikus hibák?
  • Melyik dimenziókhoz szükségesek tényleges értékek?
  • A geometriai tűréshatárok mérése
  • Milyen felületi hibák elfogadhatók?
  • Melyik döntési szabály alkalmazandó a tűréshatárok közelében?
  • Mi történik, ha egy minta nem felel meg a követelményeknek?

A leghatékonyabb előírások elkerülik a homályos megfogalmazásokat, és azokat mérhető határértékekkel, ellenőrzési zónákkal és egyeztetett módszerekkel helyettesítik.

Az egyedi alumínium-oxid, cirkónium-oxid, alumínium-nitrid, szilícium-nitrid és szilícium-karbid alkatrészek esetében a megrendelő és a beszállító közötti korai megegyezés csökkentheti a visszautasított szállítmányok számát, a mérési vitákat és a berendezések telepítésével kapcsolatos problémákat.

Gyakran ismételt kérdések

Minden kerámia alkatrészt ellenőrizni kell?

Nem minden méretet kell minden alkatrészen megmérni. A stabil, nem kritikus jellemzők esetében mintavételi eljárás alkalmazható. A kritikus repedések, az anyagazonosság vagy a biztonsággal kapcsolatos jellemzők esetében 100% ellenőrzésre lehet szükség.

Milyen AQL-értéket kell alkalmazni a kerámia alkatrészek esetében?

Nincs olyan egységes AQL-érték, amely minden kerámiaalkatrészre egyaránt alkalmas lenne. A szintet a hiba súlyossága, az alkalmazás kockázata, a tétel mérete és a beszállító eddigi teljesítménye alapján kell kiválasztani. A kritikus jellemzők általában szigorúbb ellenőrzést igényelnek, mint a kozmetikai hibák.

Elég-e a beszállító méretjelentése a beérkező áruk átvételéhez?

A beszállítói jelentés hasznos, de a vevőnek célszerű ellenőriznie a kiválasztott kritikus méreteket és a vizuális jellemzőket. Az ellenőrzés szükséges mértéke a beszállító minősítésétől, az alkatrész kockázatától és a korábbi minőségi teljesítménytől függ.

Hogyan kell megadni a kerámia élrepedésekre vonatkozó specifikációkat?

Határozza meg a maximális hosszúságot, szélességet és mélységet, a megengedett darabszámot, a tiltott helyeket és az ellenőrzési módszert. Egy olyan általános megfogalmazás, mint például “kisebb repedések megengedettek”, nem elég egyértelmű.

A “nincs látható repedés” kifejezés elegendő-e a repedések leírásához?

Nem mindig. A követelménynek meg kell határoznia a vizsgálati módszert, a nagyítást és a felületi állapotot. A magas kockázatú alkatrészek esetében szükség lehet penetrációs, mikroszkópos vagy egyéb roncsolásmentes vizsgálatra.

Miért fordulhat elő, hogy a beszállító és a vevő eltérő méretadatokat kap?

Az eltéréseket a berendezés, a kalibrálás, a nullapont beállítása, a rögzítés, a hőmérséklet, a mérési erő, a felületi állapot és a mérési bizonytalanság okozhatja. A módszert és az elfogadási szabályokat a gyártás megkezdése előtt kell egyeztetni.

Fel kell-e tüntetni a jelentésben a ténylegesen mért értékeket?

A kritikus jellemzők esetében erősen ajánlott a tényleges értékek feltüntetése. Ezek ugyanis több információt nyújtanak a folyamat eltéréseiről és a tűréshatárokról, mint egy egyszerű „megfelelt–nem felelt meg” minősítés.

Elfogadhatók-e esztétikai hibák a nem funkcionális felületeken?

Igen, feltéve, hogy a megengedett hibatípus, -méret és -mennyiség meghatározásra került, és a hiba nem befolyásolja a szilárdságot, a tisztaságot, a beszerelést vagy az üzemeltetési teljesítményt.